Tökölés
Minden héten elmegyünk bevásárolni a fóti Corába. Persze van közelebb is közért, de ha ebbe mélyebben belegondolok, akkor nagyon felkúrom magam.
A városban ritkán autózom, ezért amint a bevezető útra érek, mindig a leghosszabb utat választom a parkolóig és minél több körforgalmat érintek. Ja, meg persze nyomom neki, mint az állat. A körülmények adottak egy kis kanyargáshoz és talán itt a legkisebb az esély rá, hogy lefényképezzenek gyorshajtásért. Ez kb. heti 35 másodperc élvezet. A feleségemnek meg heti 35 másodperc rémálom. Kavarog a gyomra és visít, hogy miért kell ezt mindig.
Persze a "mindig" erős túlzás. Nem is kell mondanom, hogy rendszeresen felkúrom magam! Miért van az, hogy egy teljesen üres úton, a gyalogosoktól és rendőröktől távol mindenki harminccal tetvészkedik? Előttem. Egyszerűen idegesít mindenki, aki nem képes élvezni a vezetést. Legalább 35 másodpercre.
Jó, jó! Kétségtelenül sokkal idegesítőbb lenne, ha mindenki azt csinálná, amit én, de akkor is! Ne feledjük, hogy aki ilyen rémisztően "megfontoltan" vezet, az a bevásárlókocsit is pontosan így tolja! Hosszú percekig fog az édességeknél téblábolni, mi pedig nem jutunk hozzá a megérdemelt Lottó szeletünkhöz!
Erőszakosság
A vásárlás befejeztével nyugodtan közelítettünk az autóhoz, élveztük a kellemes időt, mikor mit látok? Egy, az előítéleteinkből ismert, fekete, óriási alufelnis Audi áll a parkolóban. Azt hiszem, a kép önmagáért beszél. Ha ilyenkor lenne itt egy rendőr, még azt is elfogadnám, hogy engem is megbüntessen az idióta vezetésemért! (Persze nagyon felkúrnám magam!)
Miért nem lettem rendőr! Naponta jelentenének fel hatalommal való visszaélésért, de megérné. Az erkölcsi fölény mindenért kárpótolna.
Egyrészt, az első napomon igazoltatnék minden ilyen sötét limuzint. Nem vagyok előítételetes (de), de szerintem meglepő eredményt tudnék felmutatni. Ha túlélném.
Másrészt, aki így parkolna, a sor elején pofátlankodna, a Váci úti felüljáron felfelé záróvonalon előzne miután ledudált és letolt egy biciklistát (ez egy nappal korábban történt, hú, de felkúrtam magam akkor is!), az ún. kollektív büntetést kapna. A részletek: autó lefoglalásra kerülne és a helyszínre érkező mobil megsemmísítővel kockává nyomnák (lásd Omar Sharif, Top Secret), az azonosítás érdekében a rendszámot a tetejére szegecselnék. Az intézkedő rendőr a vezető jogosítványát a helyszínen széttépné majd elégetné. A rendőrség továbbá intézkedne, hogy az elkövető minden családtagjának és minden fellelhető ismerősének (az iwiw ilyenkor nagy segítség) jogosítványai is végleges megsemmisítésre kerüljenek. Diktatúra? Ugyan! Kis túlzás.
Mészáros László írta a minap az indexen:
Véleményem szerint a legfőbb társadalmi érték az egyénnek biztosított szabadság, a legalapvetőbb társadalmi cél pedig lehetőséget biztosítani az egyén képességeinek kibontakoztatására.
A szabadság biztosításának előfeltétele hatékony törvények meghozatala és azok következetes betartatása. Azok a törvények hatékonyak, amelyek a legkevesebb rendelkezéssel és a legegyszerűbben képesek a kitűzött célt elérni.
Parabola
1. A törvények (persze leginkább a normáink) arra vannak, hogy megfelelő keretet biztosítsanak a békés együttéléshez. Jelzik azokat a határokat, melyeket túllépve mások szabadságát korlátoznánk.
2. Mindent visszavezethetünk arra az egyszerű kérdésre, hogy "jó-e?". A "jó-e nekem?" viszont csak akkor érvényes, ha az nem (nagyon) rossz másoknak.
Egyszerűen nem értem, hogy a képen látható parkolás miért jó? Mennyivel lett volna gyötrelmesebb egy kényelmes limuzin kormányán még egyet fordítani és beállni normálisan? Komolyan.
3. Mindig törekedjünk a "középhatárra". A végletek rendszerint borzasztóak. Esetünkben: a tökölés és az erőszakosság.
